„Tizenöt férfival vetem bele magam az éjszakába!”

„Este kilenc óra, a francba, megint elkések. Fél tízre ott kellene lennem, de az már lehetetlen. A szempillaspirál elkenődött, ki kellene javítani. Csókot nyomok a párom szájára, majd hajnali négykor jövök, ha nincs extra program. Kicsit morcos, de ígérem neki, hogy forró öleléssel kárpótolom hajnalban. De addig munka van, tizenöt férfivel vetem bele magam a budapesti éjszakába.” 

Távolsági buszon utaztam, egy vékony, nyúlánk lány ült mellém. Feltűnt, hogy már a busz indulása előtt elővette a tanulnivalóját. Amikor telefonált, folyamatosan angolul beszélt. Beszédbe elegyedtem vele, kíváncsivá tett a kiállása, határozottsága, megkapó szépsége. Semmi mű, semmi manír.

Hanna 23 éves egyetemista, de az egyetem mellett dolgozik, ám mikor mások hazaérkeznek a munkából, ő akkor veszi fel a magassarkút és indul. Guide-ként dolgozik, a külföldről legénybúcsúra érkező fiatal férfiak programjait koordinálja. Ő mesél...

Fizetnek, hogy bulizzak

„Ha valaki megkérdezi, mit csinálok, és elmondom neki, hogy legénybúcsút vezetek, általában az a reakció, hogy ez a legjobb munka a világon, de jó nekem, hiszen azért fizetnek, hogy bulizzak. Természetesen sokszor élvezhető, de legtöbbször korántsem ilyen egyszerű. A munka legelső és egyik legfontosabb része, hogy a sokszor tíz-húsz férfiből álló csoporttal már a reptéren, a feldobódott hangulat ellenére érzékeltessem, hogy a guide tabu, hogy érinthetetlen vagyok a számukra. Érdekes tapasztalás, hogy nem minden esetben ugyan, de legtöbbször könnyen elfogadják ezt. Ezáltal egész hétvégén mint cinkostárs vagyok jelen, és nem mint préda. Természetesen egész idő alatt jönnek a megjegyzések, bókok, hogy inkább azt szeretnék látni, hogy én táncolok, meg hogy a vőlegény inkább engem venne feleségül, sőt még lagzimeghívókat is kapok. Legtöbbször valóban nem lépnek át olyan határokat, ami miatt erélyesebben kellene fellépnem.